Minden évben eljön az emlékezés napja, amikor mindenkiben fájó emlékek törnek elő, szeretteik elveszítése miatt. Idén sem csupán képekkel szeretnék itt megemlékezni, hanem Horváth Piroska gyönyörű megható versével.
Feledetteknek …
Korhadt fejfák és ledőlt keresztek –
mi lesz azzal, kit régen feledtek?
Fonnyadt levelek alatt sorvadó –
feledésbe névtelen porladó.
Nehéz márvány alá – eltemetve,
emlékek pakkjából elveszejtve,
kőországuk eldőlve, romosan,
szederindák ölelik szorosan,
gyufaszál sercen – apró fény villan,
füstölgő csík az ég felé illan,
bús krizantémfej borul egy hantra,
magányos emlék roskad a padra,
varjúkántálás töri a csendet,
kopott feledés új fénye sejtet,
pókháló rezzen – ébred az emlék,
gyertya lobban, hol sötét volt nemrég.