Ők azok akik már nem mosolyoghatnak ránk többé, akik csak emlékeinkben élnek már tovább. Akik hangjáért, egy mondatáért most sokat adnánk, de minden hiába. Szemükben a fény kialudt már mindörökte.
De szívünkben élnek tovább, és csak a szépre emlékezünk velük kapcsolatban. És ezen az őszi napon ha csak egy csertyát gyújtunk emléküktre akkor is egy rövid időre ismét velünk lehetnek.
Ne jöjj el sírva síromig!
Nem fekszem itt, nem alszom itt.
Ezer fúvó szélben lakom,
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
