A Bájoló vendége, Németh Bence a Karak zenekarból

Az idei Bájoló programsorozat utolsó előtti alkalmához érkezett február 25-én, amikor is a Karak zenekar frontembere Németh Bence volt Boros Ferenc vendége.

IMG_1036

Bence humorral és alázattal mesélt a zenével való kapcsolatáról, a zenekara életéről. Egy mosolygós, vidám estét tudhattak maguk mögött, azok, akik ellátogattak a Berzsenyi Dániel Könyvtárba.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

IMG_1022
A beszélgetést Nagy Éva könyvtárigazgató indította el, aki kiemelte, hogy fontosnak tartja ezt a programsorozatot a könyvtár életében, mivel egy új oldaláról mutatkozhat be a város egyik fő kulturális intézménye. Kiléphet az „unalmas könyvtár” sztereotípiából, hisz egy teljesen új réteget céloz meg: olyan fiatalokat vonz be, akik eddig még nem jártak könyvtárba. Boros Ferencnek külön megköszönte a munkáját ezért a rendhagyó kezdeményezéséért.

IMG_1004
Németh Bence édesapja révén már gyerekkorában kapcsolatba került a zenével, aki citerán játszik. Bence korán elsajátította a hangszer kezelését és nyolc évesen már a Kármentő együttesben játszott édesapjával: igaz ekkor még csak sámliról érte fel az asztalt. A következő szerelem a hegedű volt, amire tíz évesen talált rá. Zenei iskolába járt, többször ment versenyezni is. 4. osztályos koráig a komoly- és népzene között egyensúlyozott, végül az utóbbihoz húzott a szíve.
Első zenekara az angol cali-punkot játszó White Shirt volt, ami a főiskolás évekig tartott. Bence ebben az időszakban kezdett el dalokat írni, három banda volt nagy hatással rá: Kispál és a Borz, a Quimby és a Hiperkarma. A magyar alternatív zene szeretete kezdett keveredni a gyerekkorából hozott klasszikus és népzenei motívumokkal, ennek szintézise a jelenlegi zenekara, a Karak.
Vasváron talált rá a jelenlegi együttese első tagjára – Németh Balázsra, aki azóta is a dobos.

IMG_1032

Később kibővültek egy basszusgitárossal, Papp Gáborral. A trió az egyedi hangzás megteremtése érdekében egy brácsást keresett negyediknek, Kapiller Mátyás személyében találták meg. Sokáig ebben a felállásban zenéltek, a jelenlegi hangzás másfél éve teljesedett ki – Schüttönhelm Tibor Péterrel, aki tangóharmonikán játszik.
A Karak Zenekar először nagyobb közönségnek a szombathelyi Star(t) tehetségkutatón mutatkozott be, ahol 2011-ben a második helyet érték el.

IMGP3681

A nevüket is ekkor választották, a koncepció az volt, hogy legyen valamilyen állatnév, a Vakondot elvetve egy spontán beszélgetésben ugrott be a híres róka neve.

IMGP3723
Az este során több feldolgozást (az örökérvényű: Only You vagy akár a Csillag vagy fecske) és a már elkészült, de még ki nem adott Égig érő című album számait is hallhattuk Bence egyszálgitáros előadásában.

IMG_1017

Ráadásként két dalt is megmutatott, amit még nem játszottak eddig sehol, az egyik egy félkész darab volt. Ez utóbbi érdekes betekintés nyújtott a dalszerzés gyakorlatába is.

Bence felelős a dalok írásáért, ahogy mondta erős az önkritikája – számos dalszöveg a kukába végzi, ezért nem egy termékeny dalszerző. Nála a dallam születik meg először, és utána kezd el hozzá szöveget írni. Egy nyugodt este, egy pohár bor és egy üres papírlap… ha túléli a másnapot a szöveg, akkor mehet a banda elé, amennyiben ők is rábólintanak, akkor elkezdődhet a munka.

IMG_1024

A szövegei egyszerűen megérthetőek, nem szereti az öncélúan többértelmű szövegeket. Vannak visszatérő motívumai, pl.: az este, az évszakok változása, a kígyó – ami Vasvár egyik legendájára is utal. Alázattal áll a szövegíráshoz, ezért például a címadás sem egy könnyű dolog számára – azzal, valahogy kisajátítani véli a dalt.

IMG_1041
Az első tehetségkutató után számos nagyobb fesztiválon (AlteRába, Savaria Történelmi Karnevál, Magyar Dal Napja) illetve a megye kisebb nagyobb településein felléptek már.

IMG_2925
A fejlődés következő lépcsőfoka a saját album kiadása, ami már tavaly tavasszal elkészült, és az Égig érő címet viseli. Utána pedig a megyehatárt átlépve remélhetőleg az országban egyre többen megismerik a Karak Zenekar nevét.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Fotóimat Waldinger Dóra írása színesítette.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*