Az idei Bájoló programsorozat utolsó előtti alkalmához érkezett február 25-én, amikor is a Karak zenekar frontembere Németh Bence volt Boros Ferenc vendége.
Bence humorral és alázattal mesélt a zenével való kapcsolatáról, a zenekara életéről. Egy mosolygós, vidám estét tudhattak maguk mögött, azok, akik ellátogattak a Berzsenyi Dániel Könyvtárba.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
A beszélgetést Nagy Éva könyvtárigazgató indította el, aki kiemelte, hogy fontosnak tartja ezt a programsorozatot a könyvtár életében, mivel egy új oldaláról mutatkozhat be a város egyik fő kulturális intézménye. Kiléphet az „unalmas könyvtár” sztereotípiából, hisz egy teljesen új réteget céloz meg: olyan fiatalokat vonz be, akik eddig még nem jártak könyvtárba. Boros Ferencnek külön megköszönte a munkáját ezért a rendhagyó kezdeményezéséért.
Németh Bence édesapja révén már gyerekkorában kapcsolatba került a zenével, aki citerán játszik. Bence korán elsajátította a hangszer kezelését és nyolc évesen már a Kármentő együttesben játszott édesapjával: igaz ekkor még csak sámliról érte fel az asztalt. A következő szerelem a hegedű volt, amire tíz évesen talált rá. Zenei iskolába járt, többször ment versenyezni is. 4. osztályos koráig a komoly- és népzene között egyensúlyozott, végül az utóbbihoz húzott a szíve.
Első zenekara az angol cali-punkot játszó White Shirt volt, ami a főiskolás évekig tartott. Bence ebben az időszakban kezdett el dalokat írni, három banda volt nagy hatással rá: Kispál és a Borz, a Quimby és a Hiperkarma. A magyar alternatív zene szeretete kezdett keveredni a gyerekkorából hozott klasszikus és népzenei motívumokkal, ennek szintézise a jelenlegi zenekara, a Karak.
Vasváron talált rá a jelenlegi együttese első tagjára – Németh Balázsra, aki azóta is a dobos.
Később kibővültek egy basszusgitárossal, Papp Gáborral. A trió az egyedi hangzás megteremtése érdekében egy brácsást keresett negyediknek, Kapiller Mátyás személyében találták meg. Sokáig ebben a felállásban zenéltek, a jelenlegi hangzás másfél éve teljesedett ki – Schüttönhelm Tibor Péterrel, aki tangóharmonikán játszik.
A Karak Zenekar először nagyobb közönségnek a szombathelyi Star(t) tehetségkutatón mutatkozott be, ahol 2011-ben a második helyet érték el.
A nevüket is ekkor választották, a koncepció az volt, hogy legyen valamilyen állatnév, a Vakondot elvetve egy spontán beszélgetésben ugrott be a híres róka neve.
Az este során több feldolgozást (az örökérvényű: Only You vagy akár a Csillag vagy fecske) és a már elkészült, de még ki nem adott Égig érő című album számait is hallhattuk Bence egyszálgitáros előadásában.
Ráadásként két dalt is megmutatott, amit még nem játszottak eddig sehol, az egyik egy félkész darab volt. Ez utóbbi érdekes betekintés nyújtott a dalszerzés gyakorlatába is.
Bence felelős a dalok írásáért, ahogy mondta erős az önkritikája – számos dalszöveg a kukába végzi, ezért nem egy termékeny dalszerző. Nála a dallam születik meg először, és utána kezd el hozzá szöveget írni. Egy nyugodt este, egy pohár bor és egy üres papírlap… ha túléli a másnapot a szöveg, akkor mehet a banda elé, amennyiben ők is rábólintanak, akkor elkezdődhet a munka.
A szövegei egyszerűen megérthetőek, nem szereti az öncélúan többértelmű szövegeket. Vannak visszatérő motívumai, pl.: az este, az évszakok változása, a kígyó – ami Vasvár egyik legendájára is utal. Alázattal áll a szövegíráshoz, ezért például a címadás sem egy könnyű dolog számára – azzal, valahogy kisajátítani véli a dalt.
Az első tehetségkutató után számos nagyobb fesztiválon (AlteRába, Savaria Történelmi Karnevál, Magyar Dal Napja) illetve a megye kisebb nagyobb településein felléptek már.
A fejlődés következő lépcsőfoka a saját album kiadása, ami már tavaly tavasszal elkészült, és az Égig érő címet viseli. Utána pedig a megyehatárt átlépve remélhetőleg az országban egyre többen megismerik a Karak Zenekar nevét.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
Fotóimat Waldinger Dóra írása színesítette.