A hasonló nagy méretű találkozók, fesztiválok példáját alapul véve próbálták a szervezők kialakítani a helyszínt, a programokat.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Szombati és vasárnapi képek külön galériában találhatók.

Valós helyi tapasztalat erre vonatkozólag nem volt még, ezért igyekeztek talán kicsit túl is méretezve néhány dolgot, megteremteni egy sikeres találkozó feltételeit. A látottakból gyanítom hiányt igazán nem szenvedett senki.

Mindennek, és mindenkinek meg volt a helye, feladata. Kinek kordonon kívül, kinek belül, kinek domboldalon, kinek a színpad előtt, vagy akár a Martineum Felnőttképző Akadémia árnyas udvarán.

Valójában az érkezők több ponton csatlakoztak a programokhoz ,imákhoz, előadásokhoz, gyermek programokhoz, koncertekhez, és a nagy melegben sem épp a tűző napon foglaltak helyet, ezért ránézésre nem tűnt túlságosan nagynak az érdeklődés.

Az igazi ritkán látható nagy zarándoklat vasárnap este, azaz már késő délután, Ákos koncertje előtt indult meg. A környék utcái ontották a híveket az emlékmű alatti domboldalra.

Közel egy óra alatt az egész terület megtelt. Hogy ez számadatokban hogy nézhetett ki, meg sem tudnám mondani. Kinézetében hangulatában talán a sitkei rockfesztiválhoz tudnám hasonlítani. Így gyanítom ez az este hozta az elvárt számadatokat is. Igaz hogy ez a lelkesedés csupán erre a közel kettő órára volt elég, de mégis meg volt, látható, érezhető volt.

A koncert után, a döntő labdarúgó mérkőzés közvetítésére már megtizedelődött a tömeg. Persze ez a program már egyfajta grátisz volt csupán hiszen semmilyen formában nem kapcsolódott az egyházi találkozóhoz.

A két nap eseményeiről készült fotóim külön galériákban láthatók.

A szombat délután hangulatképei ide kattintva láthatók. Míg a vasárnap délutáni programokból itt látható kis ízelítő.

36 év nem kis idő, sok minden történik egy ember életében ennyi idő alatt, s mindezt felidézni egyetlen nap alatt szinte lehetetlen. Főleg ha ezt valaha egy iskolába, egy osztályba járó embereknek kell megtenniük.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Erre tettek kísérletet 2015 május 16-án az osztály egykori tanulói, visszatérve régi iskolájukba, hogy felidézzék diákéveiket, jó és rossz élményeiket. Az akkori létszám 28 fő volt, most 18-an jöttek el, és ültek be újra az iskolapadba.

Sajnos tanáraik közül senki nem tudott eleget tenni a meghívásnak. A szervezkedés már hónapokkal korábban elkezdődött, és mikor eljött a nap nagy volt a kíváncsiság az iskola bejáratánál. Megismerik e egymást ennyi év távlatában, mennyit változott az iskola, emlékszik e valaki arra, melyik terem volt az övék.

Sok hasonló kérdéssel léptek be az iskola falai közé. A meglepetés nagyobb volt mint amire számítottak. Egy két kivétellel szépen megismerték egymást, és az iskola sem volt idegen számukra. Sőt csodálkozva nyugtázták, hogy mintha megállt volna az idő. Egy egy apró változtatáson kívül, szinte ugyan azt látták mint mikor harminchat évvel ezelőtt elhagyták az épületet.

A falak, az étkezde, a tornaterem a bordásfallal, kötelekkel, a szekrények, radiátorok, ajtók, de még a fali ivókút is ugyan az, és ugyan ott áll mint rég. Így aztán nem esett nehezükre az emlékezés. Miután végigjártak mindent rövid élettörténeti beszámoló következett, amolyan iskolás stílusban.

Sajnos itt csupán kettő órát kaptak minderre, ezért a további élménycserét már egy kötetlenebb környezetben folytatták, egy finom vacsora elfogyasztása után.

Itt aztán fény derült minden kis turpisságra, kinek ki volt a kedvenc tanára, barátja, barátnője. Kinek mit, és miért írtak be az ellenőrzőjébe. Mindenkinek voltak soha el nem feledhető emlékei, élményei. Előkerültek régi és új fotók, majd a szemüvegek is.

Végül még egy kis tánc is belefért ennyi év után. Ez az évforduló ugyan nem volt kerek, viszont az egykori osztálytársak életkora igen, ugyanis valamennyien ebben az évben lettek 50 évesek.

Valamint abban is egyet értettek, hogy nem csak a húszéveseké a világ.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Mi sem bizonyította jobban ezt mint a szombati, tavaszi motoros találkozó, amit Szombathelyen az emlékmű alatti vadonatúj parkolóba szerveztek.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

A téli álmot alvó hatalmas motorcsodák kibújtak barlangjaikból, hogy átvegyék az új utakat, amiket télen építettek sima, zökkenőmentes közlekedésünk érdekében.

Hogy ez mennyire sikerült lassan mindannyian ki is próbálják majd, most azonban egy hatalmas tiszteletkört tettek a város útjain. A gyönyörű napsütésben elvakítottak a fényezések, nikkelezések, minden csilli villi volt.

A gazdák pedig büszkék. Régi ismerősök nagy találkozója volt ez a mai. Hosszú volt a tél. Az új technikákat is megmutatták egymásnak a fiúk. De voltak néhányan a régi korszakot idéző vasak is. Örömmel nyugtáztam, hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvend a motorozás a hölgyek körében.

Végül mikor mindenki megérkezett, és indulásra készen állt, kiderült hogy ezt a parkolót bizony kinőtték.

De ennél nagyobb baj soha ne érje őket. Mostantól nagyobb számban kell számítani rájuk az utakon, ezért minden négy keréken közlekedő, kicsit jobban figyeljen rájuk, segítsük előre haladásukat, és ne akadályozzuk azt. Sebességük nagyobb, és minden terhet kettő keréken visznek, ezért mindenféle indokolatlan szándékos akadályoztatás akár az életükbe kerülhet.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

  Nyolc vendég együttes, plusz a házigazda zenekar. Összesen 335 zenész közös muzsikáját hallhatta, aki a délelőtti felvonulást, és ünnepélyes megnyitót megvárta a Fő téren.

A zenekarok a Március 15 térről indultak, kis akadálypályán átkelve vonultak ide, ahol a helyi zenekar és vezetői fogadták őket.

Láthatóan sokan voltak kíváncsiak az eseményre. Ennyi fúvós és ütős hangszer együttes megszólaltatása lenyűgöző hanghatással bír. Ezért aki tehette megvárta a fesztivál megnyitó e hangzatos és látványos elemét.

A délutáni programban a zenekarok külön külön lépnek fel, és szórakoztatják az érkező közönséget.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

A megnyitóról készült videó ide kattintva látható.

Tették ezt immár tizedik alkalommal, és mivel ez nem egy szokványos Mikulás találkozó, hanem egy színes Mikulás találkozó, eljöttek a színes kollégák is. Magukkal hozták a legfrissebb nevelésű ördöglányokat is, akik vidáman csúszkáltak a csillogó jégen.

A képekre kattintva, további fotók láthatók a találkozóról.

Természetesen eljött a két főből álló, évek óta visszajáró különítmény is, a legnagyobb „tűzről pattant, és a „pufi” Mikulás is. Utóbbinak sajnos szelep problémái adódtak, így csak sovány változatban tudott részt venni.

Vasárnap, a tavaszias napsütésben, egy gyors közvélemény kutatással az is kiderült, hogy a legtrendibb idén a rózsaszín Mikulás volt. Persze megnyugtatás képpen tudatom, a klasszikus szín is jó eredményeket ért el.

A hagyományos találkozót, szokás szerint Varga Jenő, pörgő stílusa tett mozgalmassá. A program új műsorszámmal bővült, Y faktor néven versmondó, és daloló tehetségeket szólaltatott meg. Jutalmukat természetesen a Mikulás zsákjából vehették ki.

Ezennel a Mikulás szezon véget ért. Jövőre újra várnak mindenkit a jégre.

A képekre kattintva, további fotók láthatók a találkozóról.

A fotókra kattintva látható a képgaléria.

Legalább is én nem tudok a környéken működő moziról….

Ezért is vártam nagy kíváncsisággal, meg mivel a szombathelyi szabadidő központba még ki ki járogattam 120-as Skodámmal magam is mozizni. A vetítés megkezdése előtt még világosban tábort verhettek a több napra érkezők. Persze már itt elfogyott a friss levegő, és a sátrakat porfelhő terítette be, egy rozoga Lada akrobatikus pörgetésének köszönhetően. Szegényt addig nyúzta gazdája, míg hatalmas gőzfelhő nem csapott fel motorteréből.
Sötétedés után kezdetét vette a közel kettő órás vetítés, ami hol a valódi múltat, hol pedig a múlt kedvelőit különböző találkozókon, és élethelyzetekben mutatta be. A régi közlekedésbiztonsági filmek nagyon tanulságos dolgokat mutattak be. Sajnos igazi nagy tömeget még sem vonzott a mozi ezen típusa. A napot retro diszko zárta a Hegyi kocsma udvarán.

Másnap már többen kíváncsiak voltak a szocialista járművekre, és kultúrára. Volt egy kis alkatrész és más börze, nagy üstben főzték az ebédet, minek elfogyasztása után elkezdődtek a laza programok, amik közt bemutatók, Lada show, szerény felvonulás, majd Rock and Roll őrület szerepelt.

E rendezvényt, mint ahogy a többit is, délután megtámadta a hatalmas pusztító jégeső.

A fotókra kattintva látható a képgaléria.

Képgaléria a fotókra kattintva látható.

A három napos találkozó valóban nemzetközivé nőtte ki magát, több ország bogarasai is jelen voltak. A több mint 110 csodaszép jármű közt, a bogarak voltak természetesen nagy számban, de sok VW buszos is érkezett, és táborozott, a Vadkert kemping jól felszerelt berkeiben….

Néhány extrém típus is befutott szokás szerint. A pénteki érkezés, táborverés, és közös virslifőzés után, egy hatalmas, bulizós, éjszakai fürdőzés következett, hogy mindenki kipihenje az utazás fáradalmait.

A hosszú éjszaka ellenére, korán ébredezett a tábor, és további érkezőket is fogadott. 11 órára összeverődött a nagy csapat, hogy egy látványos felvonulással tiszteljék meg, a befogadó várost. A vár pakolójában rövid pihenőt tartottak, ahol megcsodálhatták az érdeklődők, a kisebb nagyobb autókat.

Délután aztán a résztvevők átadhatták magukat, a felhőtlen szórakozásnak, koncertekkel, bemutatókkal tarkított programok követték egymást.

A felhőtlen kifejezés persze itt nem állja meg a helyét, ugyanis a késő délutáni tombola sorsolást, egy nagyon durva jégtámadás szakította félbe. Perceken át hullottak a dió nagyságú jegek. Hatalmas erővel csapódtak be, eső nélkül szárazon, ezért kérdéses volt, hogy a sok szép autócsodát, vagy a gazdáit kell e biztonságba juttatni.

Pillanatok alatt fehérre változott a kemping zöld területe. A száraz tombolás után, kapott egy hatalmas eső körítést is a jég, és jól szétmosta a tábort. A vihar ahogy érkezett úgy távozott, és újra kisütött a nap, hogy mindenki alaposan megvizsgálhassa, felmérhesse a károkat. A vihar erejéhez képest viszonylag kevés kár keletkezett, hiába itt még volt anyag a verdákban. Minden esetre a látvány lehangoló volt.

Kis rendrakás, autó simogatás után, tovább indult a program ,és gazdára talált az a bizonyos fődíj bogár is, amit az elején említettem. Érdekessége, hogy átvétel után, csak tankolni és autózni kell vele, az átírási és egyéb procedúra a nyeremény része. Nincs gondja vele a boldog tulajdonosnak. A jó társaság még vasárnapra sem verődött széjjel.

Közös reggeli után, délelőtt még ügyeskedtek díjakat vettek át megkóstolták a koktél bár jeges kávé specialitását is, és lassan tábort bontottak. Nehéz szívvel búcsúztak az igazán jó hangulatú találkozó után.

A visszatérő napsütés láttán sokan még haza indulás előtt, betértek a fürdőbe is. Köszönet a szervezőknek a színvonalas lebonyolításért.

Képgaléria a fotókra kattintva látható.