29. alkalommal, ahogy ez egy fesztiválhoz méltó, ragyogóan szép napsütésben tölthettünk el kedvenc rock zenekaraink, barátaink társaságában, egy kellemes délutánt, estét a sitkei Hercseg-hegyen.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Már érkezésemkor kellemes meglepetések értek Harmincnégy éves kisbuszommal begördültem a jól ismert, hatalmas parkoló területére, ahol díjmentesen lehetett parkolni. Igazán pozitív színben tűnt fel máris a szervezés, még a hatalmas port is feledtette a gondolat, hogy itt nem húzzák le az embert azonnal. A motorosok számára szerényen elkerített rész volt kialakítva, ahol sátrat verhettek, bográcsozhattak. Közéjük léptem pár fotóra, azonnal étellel itallal kínáltak, nagyon barátságos társaság volt. Hiába a motorosok egy más világ. A fesztiválra érkezők hatalmas hűtőtáskákkal, pokrócokkal, székekkel zökkenőmentesen juthattak a buli helyszínére. Ott aztán a hatalmas területen mindenki letáborozhatott kényelmesen. A kora délutáni koncertek szerény érdeklődéssel mentek le, de a legendás Piramis együttes fellépésére már többen érkeztek.

Majd az őket követő Örökség már többeket csalt a küzdőtérre, azaz a színpad elé. Az ő fellépésük arany színű naplementével zárult.

Ezt azonnal csodaszép látványával követte a kápolna mögül előtűnő hatalmas telihold, ami egész éjszaka bevilágította a fesztivál helyszínét. Ekkor már a mai napig hihetetlen varázserővel, és lendületes előadásmóddal rendelkező Lord csapott a húrok közé, hatalmas füst, és fényorgia társaságában.

A rajongók tábora pedig, ahogy ez mindig is lenni szokott megszámlálhatatlan volt. A végét sajnos már látni sem lehetett hiszen a fények addig már nem világítottak el, ahol a tomboló közönség véget ért. Ezen az estén ezt már tovább fokozni nem lehetett, de a következő két zenekar sikeresen szinten próbálta tartani. Ők voltak a Road, és a Hooligans.

Távozásomkor még egy kis nosztalgiázásra is volt lehetőségem. A domb tetején leheveredtem a földre, végig lehetett látni a hold fényében az egész helyszínt. Végén a kápolnával, színpaddal, kivetítővel, és eszembe jutott mikor még szinte gyerek fejjel először jártam itt. Akkor is szinte ugyan ezt láttam innen, a hangulata is az volt, de mégis egészen más volt akkor minden. Ettől persze még most is épp olyan jól éreztem magam, mint akkor. Ez a hely és a stílus varázsa.  S hogy mennyire fiatalon el lehet kezdeni az életérzés beszippantását, azt bizonyítandó megkerestem a legfiatalabb fesztivállátogatót is.

Így kezdődik hát minden.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Idén a találkozó a hagyományokhoz igazodva kellemes zöld övezetben a Wild West Woodstockban, sok kísérő programmal, koncertekkel, erős ember megmérettetéssel étellel, itallal, jó hangulattal zajlott.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Mindez három napon át teljesen ingyenesen, a Metal War Tour név alatt zajlott. A kezdetek nem zajlottak teljesen zökkenő mentesen, és még a szombat is kissé felborult programidőpontokkal kezdődött, ráadásul kissé családias hangulat uralkodott egészen naplementéig.

A jó időben vajon hová tűnhetett a sok programra kiéhezett ember, mikor itt volt egy teljesen ingyenes buli? Autók is visszafogottan érkeztek. A stabil mag azért itt volt. Igazi nagy érdeklődés a múltból eredeti állapotában visszatérő autócsoda irányába volt.

A fényes fekete beszélő csodajármű Kitt a a nyolcvanas években népszerű Knight Rider sorozatból érkezett Pontiac Trans. Sokan nézegették hallgatták nosztalgiázva. Néhány kiváltságos be is ülhetett, szigorú utasítás annyi volt, ne nyúljon a gombokhoz. Mindent a szemnek.

Sajnos a szombat estét hatalmas eső is áztatta. Ami szintén nem egy népszerű esemény ilyenkor.

Hogy mi mindenről maradt le aki nem járt erre fotógalériámban megnézheti a képekre kattintva.

Ez pedig a valaha szebb időket látott fiatalok által több szempontból is kedvelt szabadidőközpont.

A nyolcvanas években öltözőkkel, mellékhelyiségekkel büfével, fixre épített színpaddal, és betonozott nézőtérrel kialakított létesítmény, kedvelt szórakozóhely, számos színvonalas koncert, kulturális rendezvény helyszíne volt.

Később e helyen volt a majális. E területen rendezték rendszeresen, húsvét hétfőn a Rallycross versenyeket. A kilencvenes években itt üzemelt a fiatalok nagy kedvence, a környék egyetlen, romantikus hangulatú, autós mozija.

A hely maga teljesen alkalmas volt e célra hiszen kiesett a lakóövezet azon részéből, ahol hangosságával zavaró lett volna, és mégis könnyen megközelíthető volt, nem esett távol a belvárostól. Ezt követően lassan de biztosan leépült a hely, mint rendezvények mint pedig az állagát illetően. Majálisok is elmaradtak, azaz más helyszínre kerültek át. Mára csak a roncsderbi futamok helyszínéül szolgál a hatalmas terület ami az épületek mögött terül el.

Az sem zavar senkit hogy ezekre a versenyekre külföldről, és az ország más tájairól is érkeznek versenyzők és nézők, akik megdöbbenve szembesülnek a pusztulatos állapotba került épület együttessel.

Ugyan a behajtást egy egy sorompóval lezárta a terület jelenlegi tulajdonosa a Szova Zrt. de az úton elhaladva is lehangoló látvány tárul elénk. Ha pedig jobban szemügyre vesszük még siralmasabb a helyzet. Igazi szégyenfoltja ez is városunknak. Vajon meddig kell ennek így kinézni, amúgy szépülő városunkban. Én is részt vettem itt rendezett koncerteken, majd később a mozi, a majális, és az autóverseny látogatója is voltam. Ezért többszörösen is fáj a szívem mikor erre járok.

A jelenlegi állapotáról a képekre kattintva látható egy képgaléria, akit pedig a hely fénykora is érdekel itt láthatja emlékül elkészített kis filmem.

Retro rock fesztivál Szombathely szabadidőközpont 1981