Már a ház közelébe érve is érezhette bárki, itt ma valami különleges dolog veszi kezdetét este.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Hiszen nyolc óra előtt a rugalmas beléptetés ellenére is a tér közepéig állt néha a sor. Valahogy valamiért ezek a múltidéző bulik hatalmas tömegeket tudnak megmozgatni.

Talán nem is pontosan az számít kik a fellépők hanem hogy az abban az időben is együtt szórakozó társaságok most újra egymásra találjanak. És így is lett ez, csajos társaságok, haverok csapata.

De volt itt születésnap, első randi, féltékenységi jelenet, osztálytalálkozó, és hasonló hangulat, érzés. Csúcs buli, sosem látott tömeg, fergeteges hangulat.

Ismert dallamok amiket együtt énekelt a közönség a csapatokkal. A nagy találkozások éjszakája igazi Retro feeling az első perctől az utolsóig.

S ha nem gyúlnak ki a fények az éjszaka végét elhozva hirtelen, még most is ott szórakozik az önfeledt tömeg a ” bulihajó ” fedélzetén.

Minden elismerés a szervezőké, a munkatársaké, akik lehetővé tették bármi módon ezen az estén a múltba utazást. Sokunknak visszahozva a fiatalság ízét. Valamint azoké akik már másnap délelőttre patyolat tisztává varázsolták a Sportházat ahhoz, hogy a következő események is zökkenőmentesen indulhassanak. Az est pillanatait, hangulatát ma is mondják el a képek .

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Az esemény ami egy baráti beszélgetésből indult Gáspár Sándor szervezésében, eredeti időpontja szerint Augusztus 19-én esős időjárás miatt meghiúsult, pedig az érdeklődés hihetetlen nagy volt.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

A közösségi portálon már ezer felett volt az érdeklődők száma. Ennek ellenére az új időpontban az esőnapon, szeptember másodikán alaposan eltűnt a lelkesedés, hiszen mindössze tízen vettek részt a találkozón.

Ennek ellenére a hangulat, jókedv, a zokniba tűrt nadrágszár, a csíkos hosszú szárú, a virágmintás zokni, a strandpapucs, a kínai és a felemás szandi is mind mind megjelent a minifesztiválon.

Előkerültek korhű eszközök, édesség, itóka és napszemcsi is. Bizony, a boci tejkaramella (krowka, lengyel karamella), a sárga napszemüveg amivel lehetett a napfele vigyorogni okosan, és a 78ft!+üveg felirattal egy hamisítatlan Triple Sec (tripliszek) nevű itóka is kelléke volt a zokni szandál korszaknak.

Voltak hamar emlékidézések, nagy nevetések, rögtönzött pózolások a kép és a emlékek kedvéért. Az ígért zokni szépségverseny sem maradt el persze. Ami viszont ekkora létszámnál nem lett igazán program látványossága, és városunk rekordja e kategóriában, az a Csónakázótó átölelése. Ezt minden résztvevő nagyon bánta. Sajnos e napon is épp hogy megúsztuk az esőt, és hidegre is váltott az időjárás. Úgy hogy elmondhatjuk ez már nem is volt igazi szandálszezon.

Na de majd a második! A lelkesedés ugyanis nem fogyott ki ezzel most, említette a szervező. Hajrá Sanyi csak így tovább egy nagy nevetésre, egy vidám találkozóra mindig kell legyen igény és idő a rohanó világunkban. 

A viselet különlegessége miatt a hazautat senki nem merte bevállalni  az extrém kombinációban.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

A hatalmas sportlétesítmény szinte szippantotta magába március 17-én a korábbi évek zenei stílusát kedvel?, bulizni vágyó fiatalokat.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

És miért is a kifejezés? Mert ide belépve minden korosztály fiatalnak érezhette magát, bár mennyi id?s is volt.

És hogy a szippantás is érthet? legyen, a beléptetés meglep?en rugalmasan gyors ütemben udvariasan történ. A ruhatár, és a büfék is meglep?en m?ködtek a hatalmas emberáradat ellenére. A csarnok elejét?l a végéig bulizókkal volt tele, és még a kétoldali lelátón is szép számmal voltak kényelmes koncertlátogatók.

De az igazi fesztivál hangulat a színpad közelében mutatkozott meg igazán.

Bizonyítva, hogy Szombathelynek igazán nagy szüksége van az ilyen, és hasonló zenei szórakoztatásra.

A hajnal kett?ig folyamatosan, de mégis kényelmesen egymást követ? fellép?k, a következ?k voltak: Ámokfutók, Dobrády Ákos – Tnt, Ufo, Groovehouse, Zoltán Erika, Animal Cannibals. El?zenekarként a helyi Art Fusion tolta a lendületes muzsikát. Az est „házigazdája” és egyben a retro muzsika további szolgáltatója, dj. Neczpál György volt.

A Szombathelyi Tavaszi Nagy Retro Fesztivál fotói, a képekre kattintva láthatók.

S hogy ez valóban így volt, ezt azonnal az est házigazdájának, Fazekas Gábornak a programindító Mikulás show-ja után rövid korabeli filmbejátszásokon láthattuk is.

A képekre kattintva további fotók láthatók!

Nos ennek hatása, azok számára akik jelen voltak akkor, és most, sikító röhögések voltak, amik a nagy terem különböző pontjain törtek fel. Hatalmasan jó ötlet volt ez a múltbéli kalandozás.

A terem eközben csak telt telt. Érkeztek sorban a csoportok, baráti társaságok, és léptek hatalmas várakozással a múlt palotájába, (Sportpalota) mert emlékszünk még erre az elnevezésre is.

Bent aztán ahogy ez várható is volt, nagy felismerések, a nagy találkozások, ölelkezések, nevetések. Mennyire jó volt lépten nyomon olyan emberekbe botlani egész este, éjjel akiket ezer éve nem, vagy csak igen ritkán láttunk. Voltak akik iskola óta nem látták egymást. És persze volt olyan társaság, akik e napra szervezték az osztálytalálkozójukat, és itt tartották a buli részét. Egész éjszaka idézgetve, kóstolgatva a múltat, és az italokat.

A változás a régi időkhöz képest annyi volt, hogy most nem vetélkedtek egymással a résztvevők, csupán szórakozni érkeztek. A szórakoztatásról bringás, táncos, és fittnes bemutatók, egy fergeteges Pa-dö-dö koncert, majd az est további részében ahogy egykoron, most is a dj-pult mögött Neczpál György állt és gondoskodott.

Igazi kis retro show, felszabadult szórakozás, hatalmas beszélgetések emlékezések, tánc, egy igazi kis időutazás zajlott 2016. december harmadikán városunkban.

S hogy itt az utazásnak még koránt sincsen vége, azt az érdeklődésből, a hangulatból már gyaníthatjuk. És kettő gondolat a végére, mivel nem csupán a képeket készítettem ezen az estén, hanem kicsit figyeltem ki mit is mond és hogyan érez. De ebből tényleg csupán kettőt mert egész este lehetne ezt idézgetni.

Ezek az érzések persze éjfél magasságában jöttek elő csupán.

Komoly arccal kérdi egy negyvenes srác: „hogyan lehet ezt kibirni, mit kell tenni ez ellen, hát öregszünk. Ez kibírhatatlan.”

Másik érdekes gondolat végigmérve a hatalmas tomboló társaságot, hangzott el: „Holnap délben ha felébrednek úgy fog fájni fejük, lábuk, derekuk, és mindenük. Azt sem tudják majd mitől”.

Gyanítom ez valóban így lett, de senkit nem érdekelt ez a buli hevében.

A képekre kattintva további fotókon látható a megújult Tri-Show hangulat.

A hangulatot elsősorban az vasi Old-Timer Veterán Autós Motoros Egyesületnek köszönhető, hiszen a rendezvény az ő szervezésüknek köszönhető immár negyedik alkalommal.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

És valóban hányszor szenvedtem gyermek koromban ettől a programromboló égi áldástól. Sokszor maradt ki ez a számomra kedves program az eső, és szél miatt. Most viszont a borongós idő ellenére rengetegen vonultak, és még sokkal többen voltak rájuk kíváncsiak.

Nem véletlen ez, hiszen sokaknak a múltját idézi ez a hangulatos, és látványos felvonulás a régi idők megszokott helyszínén. A fiataloknak pedig egy kuriózum ez a látvány, abból az időszakból amikor még sokan nem is éltek. Hiába ami nem kötelező azt sokkal szívesebben tesszük.

És a régi idők járművei, kellékei minden évben bővülnek, előkerülnek a padlásról, pincéből, garázsból a korszakra jellemző ruházatok, kitüntetések, szemüvegek, sapkák, sálak, kendők, eszközök, motorok, biciklik, és a féltve őrzött retro járművek. A maguk jellegzetességeivel, hangjukkal, illatukkal, kinézetükkel.

Talán mégis maradt valami ami kötelező. A lufi, és a kisebb nagyobb zászlók, azok szinte kötelező kellékek voltak mindig, így 2016 május elsején is az volt. Van ami soha nem változik. Viszont előkerült több érdekesség közt például egy klasszikus traktor, egy Csepel teherautó, és egy az autót, és repülőgépet ötvöző háromkerekű jármű.

Ja, és az ős ős nagy kedvencem, a Volkswagen T1 kisbusz, szinte gyári állapotban. Persze még sokat megemlíthetnék, de ezzel biztosan sokan így vannak.

Most még sem teszem, inkább fotókon mutatom be őket, és a délelőtti hangulatot. A hatalmas találkozó után, amin a sör, és virsli is főszerepet kapott, a nosztalgiabusz beállt az uszoda megállóba, hogy rövid várakozást követően utasokkal induljon tovább.

Hogy ezt a járatot lekéstem nagyon bánom. Szívesen részt vettem volna magam is egy valódi időutazáson.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

]]> https://przoli.blogin.hu/2016/04/18/a-szputnyik-tovabb-repul-elhagyja-szombathelyt/ Mon, 18 Apr 2016 17:56:37 +0000 http://przoli.blogin.hu/?p=7155 A Szputnyik tovább repül, elhagyja Szombathelyt részletei...]]>  Egy korszak véget ér Szombathely exkluzív kereskedelmi életében. Hamarosan búcsúzik vásárlóitól több korszak divat, és stílusirányzatát ötvöző kis üzlet, a Kossuth Lajos utcában.

Mondhatnám úgy is, hogy a Szputnyik április végén elrepül városunkból. De mivel nevét nem az első űreszközről kapta, így nem lenne ez helyén való.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

A Szputnyik shop a régi és az új, a romantikus vintage, és a provokatív modern stílusok kombinálásából született divatfogalom.

Egy hely, ahol akár az 1920-as évek, vagy a 30-as, 40-es évek eleganciájából, a későbbi évtizedek pin-up, hippi, pop vagy disco életérzéséhez tartozó kellékekből, vagy épp a 80-as évek formabontó stílusát képviselő, legegyedibb ruházati darabokból válogathat, akit beszippant a hangulat.

Az extravagáns ruhák, egyedi feliratos pólók, szegecses blézerek, kabátok, bulis napszemüvegek, a legtrendibb táskák, ékszerek, és órák, divatos jelvények, kitűzők, elegáns kalapok, eredeti western csizmák, acélbetétes bakancsok, tornacipők, és egyéb kiegészítők sorakoznak itt, várva, hogy valakiből külön egyéniséget hozzanak ki.

A kis üzletet javarészt fiatalok látogatják, hogy megtalálják a személyiségükhöz leginkább passzoló darabokat, amivel egyedibb stílust képviselhetnek a nagyvilágban.

Persze megfordultak itt ismert zenészek, színészek, divattervezők is. Járt itt többek között Nagy Feró, Keresztes Ildikó, vagy példáúl az Ocho Macho zenekar néhány tagja, fotózáshoz vásárolt formabontó kellékeket, ruhákat.

Az egy személyes „kincseskamra” nem csupán mint eladótér funkcionált az elmúlt négy évben, hanem egyfajta közösségi tér is volt. A közvetlen szinte mindig mosolygós eladó hölgynek mindenkihez volt néhány segítő, kedves szava, ezért sokan, ha csak körbenézni is, de szívesen beugrottak hozzá, és kicsit elbeszélgettek vele, divatról, zenékről, stílusokról, vagy épp az élet dolgairól.

Igazi jó barátságok is köttettek itt, és sokszor a stílus kedvelői itt futottak össze.
Nos április végétől sajnos ez a kis retro, hippi világ eltűnik Szombathelyről, tulajdonosai a fővárosba költöztetik, nagyobb érdeklődés reményében. Aki még szeretne bevásárolni a különlegességekből, és egy kicsit csevegni az eladó hölggyel, jó ha útba ejti a boltot, hiszen hamarosan hűlt helyét találja csupán.

Tudom persze, hogy üzletek nyitnak, zárnak, és tucatnyi egyforma divatüzlet létezik. Így szinte észre sem vehető, mikor egy egy eltűnik. De ehhez még hasonló sem működött a környéken, így szerintem sokaknak nagyon fog hiányozni.

Több korszak stílusirányzatát képviselő kis sziget tűnik most el városunkból, ahol minden egyes eladott ruha, vagy kellék, egy kis különlegesség, egyedi, és látszik, hogy valóban története van. Akárhogy is, az igazi stílus soha nem megy ki a divatból.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Így volt ezen a hétvégén is, a Szombathelyi Képtárban, és a szomszédos Iseumban.

A képekre kattintva további fotók láthatók a nyári éjszakáról.

A kora délutáni hatalmas eső elvonulta után kellemes estét, éjszakát tölthettek itt az érkezők, belemerülve mint látványilag, mind pedig zeneileg a régmúltba. Ugyanis mindkét helyszín bővelkedett ezekben.

Mind ezek mellett a játékokat, és a kézügyességet is kipróbálhatták a kisebbek, vagy akár a felnőttek is.

Aki megéhezett finom és különleges falatokat vásárolhatott, és persze jó italokban sem volt hiány.

Tárlatvezetés, előadások sorsolás nyeremény, fotózkodás, csirkeragu leves és retro zene tánccal, hogy csak néhány dolgot említsek a szombati programból.

Láthatóan jól érezték magukat ismét, akik ezt a hétvégi programot választották.

A képekre kattintva további fotók láthatók a nyári éjszakáról.

A fotókra kattintva látható a képgaléria.

Legalább is én nem tudok a környéken működő moziról….

Ezért is vártam nagy kíváncsisággal, meg mivel a szombathelyi szabadidő központba még ki ki járogattam 120-as Skodámmal magam is mozizni. A vetítés megkezdése előtt még világosban tábort verhettek a több napra érkezők. Persze már itt elfogyott a friss levegő, és a sátrakat porfelhő terítette be, egy rozoga Lada akrobatikus pörgetésének köszönhetően. Szegényt addig nyúzta gazdája, míg hatalmas gőzfelhő nem csapott fel motorteréből.
Sötétedés után kezdetét vette a közel kettő órás vetítés, ami hol a valódi múltat, hol pedig a múlt kedvelőit különböző találkozókon, és élethelyzetekben mutatta be. A régi közlekedésbiztonsági filmek nagyon tanulságos dolgokat mutattak be. Sajnos igazi nagy tömeget még sem vonzott a mozi ezen típusa. A napot retro diszko zárta a Hegyi kocsma udvarán.

Másnap már többen kíváncsiak voltak a szocialista járművekre, és kultúrára. Volt egy kis alkatrész és más börze, nagy üstben főzték az ebédet, minek elfogyasztása után elkezdődtek a laza programok, amik közt bemutatók, Lada show, szerény felvonulás, majd Rock and Roll őrület szerepelt.

E rendezvényt, mint ahogy a többit is, délután megtámadta a hatalmas pusztító jégeső.

A fotókra kattintva látható a képgaléria.

Fotógaléria a képekre kattintva látható.

A nem túl barátságos, esős idő ellenére, sokan voltak kíváncsiak az autós megmérettetés e formájára.

A saját autókkal érkezők közé, a helyszínen bérelhető kettő versenyautóval csatlakozhattak, akik szerették volna kipróbálni ügyességüket. A típust illetően változatos volt a felhozatal, hiszen kezdve a Trabival a Škoda 100 a „Kispolski”, Toyota, Suzuki, BMW, VW, de még egy igazi retro járgány, a Kresz parkból jól ismert, mini lábhajtásos Moszkvics is rajthoz állt.

S hogy a retro korszakot megidézzék a szervezők, igazi legendás helyi versenyzőket is meghívtak. Ahogy ezt hallhattuk, ők már akkor a rajtvonalnál álltak, mikor sokunknak még biciklire sem volt jogsink, és tátott szájjal bámultuk őket a versenypálya szélén.

Ők név szerint Magyar Miklós, Nagy István, Pék Sándor, Unger József, Horváth Ferenc, Virág Árpád, Végh Sándor. A verseny probléma és balesetmentesen zajlott, egy apró koccanás történt csupán, az is a start előtti szakaszon, egy figyelmetlen tolatás miatt.

Fotógaléria a képekre kattintva látható.