Öt napon át szólt a muzsika, jobbnál jobb fellépő zenekarok tisztelték meg az őrületnapi rendezvényt. A Puszika Oszika csónakfelvonulás ugyanis egy igazi őrület.

A programok pedig ezt a flúgos futamot támogatták előtte és utána. Idén is érkeztek az ország távolabbi pontjairól is, különös fantáziával összeeszkábált vizicsotrogányokkal, hogy bebizonyítsák, itt nem a víz az úr.

Hozzáteszem több kevesebb sikerrel. Ugyanis a Zala folyó e 9 km-es szakaszán, a starthely Zalabér, és a célállomás Zalaszentgrót között, megannyi kiszámíthatatlan akadályt gördített a versenyzők elé. Voltak olyan járművek, amik már a vízre szálláskor szétestek.

Persze szög, kalapács volt az indulási helyen, ha valaki módosítani szeretett volna valamin, a lehetőség adott volt. A kőkemény napsütésben a partszakasz mindkét oldala megtelt érdeklődőkkel.

Hogy idén ki miből, hogyan, és mit épített, nem igazán tudnám megmondani, részletesen felsorolni főleg nem sikerülne, de például szemet szúrt az a fém létra, amit petpalackokkal vérteztek fel, vagy különösnek hatott a pótkocsis kamion, platóján táncosokkal, vagy a kicsi kocsi Herbie, ami sajnos csúfosan megrongálódva ért a célba. S az örület még nem merült ki a csatahajók megépítésében, ezekhez oda illő jelmezek, segédeszközök is előkeveredtek.

S hogy érdekességként a végére némi időadatot is említsek, a délelőtt tíz órakor induló futam, utolsó vízi alkalmatossága, majdnem este nyolc órára ért a célba. Érdeklődésemre elmondták a szervezők, hogy volt olyan év amikor még este kilenc után is futottak be csónakok. Gyanítom idén sem ment haza senki élmények nélkül. És sokan már most tervezgetik a jövő évben mivel szállnak majd vízre. Az esték hangulatából a péntekit ragadtam ki, és az utolsó képre  kattintva egy galériányi fotóval mutatom be.

A futam előtt, után, és közben mi minden történt az pedig a képekre kattintva látható.

De ha részesei nem is lettek, nézelődőként sem utolsó látványban lehetett részük az immár 24.alkalommal megrendezett Puszika Oszika Csónaktúra és Flúgos futamon.

A képekre kattintva további fotók láthatók

Előbbi település mint starthely, utóbbi pedig mint célállomás, és egy három napos zenei fesztivál helyszíneként szerepelt a már több éves, bevált forgatókönyvben. Ami még egy biztos pont a történetben, az a Zala folyó, hiszen ezen kellett megtenni a többnyire flúgos versenyzőknek, még flúgosabb, eszementebb, összetákolt, vagy épp szinte művészi szinten megalkotott vízi járműveikkel a közel kilenc kilométeres távot.

Az időjárás alaposan megtámogatta a rendezvényt, igazi nyári kánikula volt a tíz órára meghirdetett helyszínen. Egy órával az első vízi alkalmatosság indulása előtt, már nagyon sokan voltak a parton. Többen még egy utolsó ellenőrzést hajtottak végre az járművön, de ennél is többen ellenőrizték a túlélő felszereltséget.

Hiszen a nagy melegben a folyadék pótlás elsődleges feladat volt, épp úgy a parton nézelődőknél, mint a csónakokban küzdőknek. Ezért szinte minden jármű alap felszereltsége volt, a hatalmas megrakott hűtőtáska. Elsőre induláskor ez a kilenc kilométer ugyan nem tűnhet soknak, hiszen miután a közel kettő órán keresztül tartó indulási ceremónia után autóba pattantunk, pillanatok alatt megtettük az utat a célállomásig, de ugyan ez, a hűs, kanyargós belógó ágakkal, bokrokkal, zátonyokkal, jéghegyekkel, tarkított Zalán, több órát is igénybe vett.

Függően a borulások, ütközések, megpördülések,elakadások számától. Hiszen ezekben már első néhány méteren is sokat láthattunk. A kimerítő túrának azonban egy hatalmas mulatság volt a vége. Olyan volt a kisváros, mint egy megbolygatott méhkas.

A koncertek, és vendégvárás már pénteken elkezdődött, egy hatalmas Edda Művek koncerttel a csúcsán. A szombatot pedig nem véletlenül nevezték el az őrület napjának.

A közel háromezer résztvevő felkavarta ezt a három forró nyári napot, ahogy a fellépő zenekarok is, akik közt szerepelt például a Pokolgép, P Mobil, Ismerős Arcok, Balkan Fanatic, Szomorú Péntek, Blues Company, és még sokan mások.

Remek szervezés, jó hangulat , hatalmas nevetések, jellemezték a rendezvényt melynek egyik „fő góréja” Oszi bácsi mindent odatett, hogy a vendégek, és résztvevők jól érezzék magukat.

S hogy milyen vízi alkalmatosságok álltak csatasorba, és milyen volt a hangulat néhány képen mutatom be.

A képekre kattintva további fotók láthatók