A hasonló nagy méretű találkozók, fesztiválok példáját alapul véve próbálták a szervezők kialakítani a helyszínt, a programokat.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Szombati és vasárnapi képek külön galériában találhatók.

Valós helyi tapasztalat erre vonatkozólag nem volt még, ezért igyekeztek talán kicsit túl is méretezve néhány dolgot, megteremteni egy sikeres találkozó feltételeit. A látottakból gyanítom hiányt igazán nem szenvedett senki.

Mindennek, és mindenkinek meg volt a helye, feladata. Kinek kordonon kívül, kinek belül, kinek domboldalon, kinek a színpad előtt, vagy akár a Martineum Felnőttképző Akadémia árnyas udvarán.

Valójában az érkezők több ponton csatlakoztak a programokhoz ,imákhoz, előadásokhoz, gyermek programokhoz, koncertekhez, és a nagy melegben sem épp a tűző napon foglaltak helyet, ezért ránézésre nem tűnt túlságosan nagynak az érdeklődés.

Az igazi ritkán látható nagy zarándoklat vasárnap este, azaz már késő délután, Ákos koncertje előtt indult meg. A környék utcái ontották a híveket az emlékmű alatti domboldalra.

Közel egy óra alatt az egész terület megtelt. Hogy ez számadatokban hogy nézhetett ki, meg sem tudnám mondani. Kinézetében hangulatában talán a sitkei rockfesztiválhoz tudnám hasonlítani. Így gyanítom ez az este hozta az elvárt számadatokat is. Igaz hogy ez a lelkesedés csupán erre a közel kettő órára volt elég, de mégis meg volt, látható, érezhető volt.

A koncert után, a döntő labdarúgó mérkőzés közvetítésére már megtizedelődött a tömeg. Persze ez a program már egyfajta grátisz volt csupán hiszen semmilyen formában nem kapcsolódott az egyházi találkozóhoz.

A két nap eseményeiről készült fotóim külön galériákban láthatók.

A szombat délután hangulatképei ide kattintva láthatók. Míg a vasárnap délutáni programokból itt látható kis ízelítő.

A rendkívül szép napsütésben inkább vonzotta a múzeumlátogatókat a szabadtéri program.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Így a múzeumkert pillanatok alatt benépesült, míg a képtár előtt nem volt igazán számottevő érdeklődés. Így mi is átsétáltunk a múzsák kertjébe. A forgatókönyv itt a szokásos volt, de sajnos nem volt felhőtlen. Így a kezdés után két órával sötét felhők kíséretével érkezett a már megszokott hatalmas eső. A szervezők viszont uralták a helyzetet, és az egész programot pillanatok alatt áttelepítették az épületbe.

Így minden tervezett további program zavartalanul ment tovább. Az első napos időszak alkalmat adott a néprajzi, történettudományi, régészeti, természettudományi, állományvédelmi és restaurátor, közművelődési és marketing osztályok bemutatkozására, valamint a Képtár, Iseum, Smidt Múzeum, Vasi Skanzen, Romkert, Látványtár, és a Múzeumbogár klub pavilonjainak meglátogatására.

Kettő zenei műsort is sikerült a szabadban megtartani, és ekkor érkezett az égi áldás. Szerencsére egy rövid időre, míg a harcászati bemutatót megnézhettük megállt az eső.

Az ezt követő koncertekre, előadásokra, tárlatvezetésre, és az „Újra élő történelem” című kiállítás megnyitójára már odabent került sor. A 10-11.századi leletek, és rekonstrukciók bemutatásán a Nyugati Gyepű Pajzsa Egyesület közreműködött. Közben a gyermekek kézműves foglalkozásokon vehettek részt. A jó kedvünket a zord időjárás sem tudta elvenni. A frissen préselt must íze pedig hazáig elkísért.

A képekre kattintva további fotók láthatók.