Az est során nem csak a slam poetry műfajába avatta be a közönséget, hanem több saját szövegét, dalát is előadta.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Nagy Éva igazgató köszöntötte a vendégeket, majd Boros Ferenc, az est házigazdája vette át a szót. Megköszönte a programsorozatot övező érdeklődést a közönség és a média részéről is. Mersich Ádám a Magyar história X című saját slam szövegének előadásával indította az estet, amely tele volt társadalomkritikával és filmes utalásokkal. A szöveg már előrevetítette Meró stílusát, és érdeklődési körét is.

Meró már gyerekkorában részt vett versmondó versenyeken, sőt volt olyan karácsony, amikor saját verseivel ajándékozta meg szeretteit. Az egyetemen Krausz Dáviddal 2012-ben alapították meg a Savaria Slam Poetryt, ami azóta is rendületlenül működik.

A slam műfaja Amerikából indult és az utóbbi néhány évben lett népszerű lett hazánkban is. Több városban működnek slammer körök, a szombathelyi egyetemi körből vált városivá. A Savaria Slam Poetry minden hónapban tart összejöveteleket, aminek a forgatókönyvét Meró röviden ismertette. A közös iszogatás után mindenki előadhatja a saját versét, illetve az előre meghatározott témára hozott szövegét, amit zsűri bírál el. Megtudtuk, hogy a szövegek nem ott helyben születnek, hanem előre meg vannak írva, viszont az előadásmód – ami szintén fontos eleme a műfajnak – a pillanatnyi hangulat hatására alakul. A slam műfajára jellemző a társadalomkritika és a polgárpukkasztó szövegek. Meró szerint, ha ez nem öncélú, akkor szerinte elfogadott a káromkodás is. Az ő szövegei is tartalmaznak ilyen részeket, ha úgy érzi, ezek aláhúzzák az adott mondanivalót, érzelmet.

Az irodalomból Ady Endrét, József Attilát és Weöres Sándort említi, akiknek a verseit szereti, és írt is parafrázisokat, amit Fűzfa Balázs tizenkét legszebb magyar vers projektje inspirált. A résztvevő diákok átírták a klasszikus magyar verseket: a hangalapot megtartva, szavakat változtatva hoztak létre egy teljesen modern, mai szöveget. Három verse is szerepel A ​12 legszebb magyar vers – Slam Poetry átiratokkal című kötetben és járta is az országot Fűzfa Balázzsal. Meró szerint a parafrázisok befogadhatóbbá teszik az eredeti művet, felkeltik a fiatal generáció érdeklődést a versek iránt. Az est során hallhattuk is ezeket a parafrázisokat: a Testi sértést (Babits: Esti kérdés), Szemeszter végént (Petőfi: Szeptember végén) és a False tvisztet (Weöres: Valse triste).

A versírás nála gyorsan megy, a célja, hogy az adott érzést, hangulatot megfogja, ezért negyed óránál többet nem foglalkozik vele. A társadalomkritikán túl érzelmes dalokat is írt, ilyet is hallhattunk tőle. 

Meró nem csak slameket, verseket ír, hanem belekóstolt a zenélésbe is. Tizenévesen kezdett el gitározni tanulni, később az egyetemi barátaival egy ellógott órán álmodták meg a rap együttesüket, az Alkalmazott nyelvészetet, aminek első és eddig utolsó albumját egy éjszaka alatt hozták össze.

Filmkészítést is tanult az egyetemen, ezt a tudását szeretné majd a jövőben kamatoztatni. Készített már megrendelésre is hangulatfilmeket, de szeretne egy stúdióban dolgozni, vagy a már megírt neo noir filmjét megvalósítani.

Boros Ferenc kérdésére, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve azt válaszolta, hogy az alkotás biztos – legyen az szöveg, dal, film vagy fotó, a lényeg, hogy legalább egy ember kíváncsi legyen rá.

(Waldinger Dóri írása)

A képekre kattintva további fotók láthatók.

]]> https://przoli.blogin.hu/2017/02/24/a-bajolo-vendege-varga-dominik-es-csapata/ Fri, 24 Feb 2017 20:52:25 +0000 http://przoli.blogin.hu/?p=9867 A Bájoló vendége Varga Dominik, és csapata részletei...]]> A Bájoló legutóbbi vendége Varga Dominik volt, aki nem egyedül érkezett.

A Berzsenyi Dániel Könyvtár előadóterme teljesen megtelt, annyian voltak kíváncsiak Dominik és zenekara, az Újvilág Utca akusztikus estjére.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Nagy Éva, a könyvtár igazgatója köszöntötte a hallgatóságot. Elmondta, hogy a zenekar két tagjának már ismerős lehet a helyszín: Doma Bence és Puskás Mátyás már korábban voltak Boros Ferenc vendégei a 2015-ös Bájolón.

A beszélgetés ismét a szokott formát követte, szóba került a zene iránti szeretet kezdete, a zenekar indulása és rövid története, majd több, áthangszerelt dalt is hallhattunk.

Varga Dominik már óvodás kora óta nyitott volt a zenélésre, éneklésre: Pa-dö-dö és Hupikék törpikék számok éneklése után az első igazi példaképe a Beatles volt. Az utóbbi években hatott még rá a Franz Ferdinand, a Nirvana, a magyar zenekarok közül pedig a megkerülhetetlen Kispál és a borz, illetve a 30Y.

Az Újvilág utca idén lett hét éves, az alapító tagok – Dominik és Puskás Mátyás – mellett az utóbbi években egészült ki a banda Kárpáti Tamás dobossal és Kiss Tamás gitárossal. A zenekar 2010-es indulása óta Dominik a legfontosabb élményei között tartja számon az első koncertet, az Átjáró tehetségkutatón való részvételt, hogy több együttes előzenekaraként léphettek fel illetve Szombathelyen is koncerteztek a Magyar Dal Napja alkalmából.

Dominik a dalszerző, aki jelenleg tanító szakon tanul – a magyar szakos hatás érződik is több számon, szereti a különleges szóképeket, gyűjti azokat a kifejezéseket, sorokat, amik megérintik – később ebből születnek a dalok. A Budapest című szám alaphelyzetét például Cserna-Szabó András regényének egyik jelenete adja, ez egészül ki a Dominik személyes élményeivel a fővárosról. Több szövegben visszatérő téma a magány, a bezárkózás, kozmikus képek és irodalmi idézetek.

Boros Ferenc a zenekar többi tagját is megszólaltatta az est során. Megtudtuk, hogy Puskás Mátyás nem csak az Újvilág Utca zenéit írja, hanem filmzenéket is készít. Kárpáti Tamás két év zeneiskolai tanulmány után autodidakta módon tanult dobolni, a Bájolós este pedig egy kis kihívás volt számára, mert egy újfajta dobolást kellett kipróbálnia. Kiss Tamás tíz évig járt zeneiskolába és az egyik Savaria Karneválon találkozott a csapattal, ahol közösen zenéltek, egy éve pedig már a zenekar tagja.

A banda legfrissebb számához, a Szerelmeshez készült is már klip, ami Guzmics Gergely munkája. A dal érdekessége, hogy Dominik az első sorát már két éve lejegyezte kis füzetébe, amiben gyűjti az alapanyagokat a dalszövegekhez. Boros Feri szerint ez a dal lehet a zenekar eddigi művészetének az összegzése – zeneileg és a szöveget tekintve is minden benne van, ami a korábbiakban is szerepel, de egy kiforrott formában.

A zenekar tervei között szerepel a fesztiválokon való részvétel, egy dunántúli turné, de ehhez még kapcsolatok szükségesek. Reméljük minél több emberhez eljuthat a zenekar híre! (Az Újvilág Utca YouTube oldala.)

https://www.youtube.com/channel/UC-P4ITtIDNn0cF-bM2CEA0Q

(Waldinger Dóri írása)

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Nagy Éva könyvtárigazgató üdvözlő szavai után Boros Ferenc a bevált kérdéssel indított, vagyis honnan jött a zenélés iránti szeretet?

A képekre kattintva további fotók láthatók .

Pétert a bátyja avatta be a gitározásba, de a dalírás már korábban is jelen volt az életében. Már 14 évesen zenélt egy bandában, ahol az emo stílust képviselték. Saját bevallása szerint nem volt sok rajongójuk, mégis lelkesen felléptek mindenhol, ahová hívták őket.  Az első komolyabb megmérettetése 2012-ben, a Csillag Születik tehetségkutatóban volt, ahol bejutott az első 72 helyezett közé. Itt „túlélte Puzsér tüzét”, vagyis nem tántorította el a zenéléstől a kritikus zsűritag sem.  Péter ízlését és a művészetét az 1960-70-es évek magyar zenészei alakították: a Kex zenekar, Cseh Tamás, Másik János, Bereményi Géza. A kortárs zenészek közül Lovasi András és Beck Zoli szövegei voltak hatással rá. Az irodalomból József Attilát említi, akivel a társadalmi kirekesztettsége miatt érez rokonságot.

Péter a szombathelyi művészeti szakközépiskola tanulója volt, textil szakon végzett. Egy ideig Budapesten egy divattervezőnél is dolgozott. Ez az időszak arra volt jó, hogy rájöjjön, mit szeret igazán – a zenélést. Az önismeret fontos számára, a kicsapongó időszaka után már tudja, mit vár az élettől, mik a céljai. Ez a tudatosság, és önreflexió visszatér több versében-dalában is.

A dalírás és a versírás közül előbbit tartja könnyebbnek, mivel ott a gitárral már megteremti az adott dal hangulatát és erre épülhet rá a szöveg. A vers esetében viszont mindezt jól megválasztott szavakkal kell megoldania. A dalai és versei rengeteg töredékből épülnek össze az idők alatt, folyton jegyzetel és képes órákig finomítgatni egy-egy mondatot.  Péter projektje az Örömutca, amiben az eddig megalkotott versek és dalok szerepelnek, egy-egy életszakaszt jelképezve egy ’házba’ szervezve. Az Örömutca színpadra szánt szövegként íródik, de a tervek szerint megjelenhet nyomtatásban, hanganyag és firkák melléklettel is, ami az egész eddigi művészetét magába foglalja majd.

Az est során Péter több versét és dalát előadta, amelyek a magány tematikájától haladtak a boldogság, a párkapcsolat világa felé. Lágy dallamok, érdekes gondolattársítások és természeti képek jellemzik a dalait. Az évszakok motívuma is feltűnik a bemutatott művekben: a télhez kapcsolódtak a gondok, a magány; a tavasz a nyitás, az utazás, a nyár a boldogság, a szerelem érzését hozta magával.

Ezen a februári estén a nyári Balatont is szemünk elé idézte a Legszebb csodám vagy a Balatoni nyár című dalaival.

(Waldinger Dóri írása)

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Az est házigazdája természetesen Boros Ferenc.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Az első dal meghallgatása után Dr. Baráthné Molnár Mónika, igazgatóhelyettes köszöntötte a vendégeket, és megemlítette, hogy a programsorozat eddig eltelt évei alatt tizenöt fiatalnak nyújtott bemutatkozási lehetőséget.

Háklár Dóri és Peti zeneszerető családban nőttek fel, a duó a karácsonyi közös zenélésekből indult. Azóta többször felléptek kávézókban, a Savaria Karneválon és a Végállomásban is. A testvérek gitároznak, édesapjuk hatására tudnak dobolni, Dóri furulyán is játszik – ezt több dalnál is bemutatta. A zenei stílusuk hasonló, főleg a magyar alternatív zenekarok a kedvenceik, több ilyen számot átdolgoztak és előadtak a könyvtárban is (Kardos Horváth Janó, Kiscsillag).

A duó a névválasztással – ahogy sok zenekar – több fázison ment át: a nevek között szerepelt a Kicsit másképp, Háklár Dóri és bandája, Háklár banda, utóbbi aktuális, de ahogy Peti mondja, nem a név teszi a zenakart.

Az eltelt évek alatt eleinte feldolgozásokat játszottak, a dalválasztásnál főleg az volt a fő szempont, hogy magukra ismerjenek az adott dalban, hogy ki tudják fejezni a gondolataikat általa. Peti elmondása szerint az eredeti számok ritmusával, tempójával játszottak és így szabták magukra.

Vers megzenésítéseket is játszanak, Dóri elmondása szerint a Kaláka volt a minta, de saját ötlet alapján is készült már így daluk – Varró Danitól a Metrót elő is adták az est folyamán.

Feri az együttműködés nehézségeiről kérdezte a testvérpárt – Dóri szerint sokan nem értik, hogyan tudnak együtt dolgozni, de a kulcs az őszinte kommunikáció és hogy annyira ismerik egymást. A dalszövegírás Peti feladata, bár már Dóri is írt egy dalt (Holdas), amit szintén meghallgathattunk az est folyamán. Az énekben egyelőre Dóri a domináns, de Peti is kíséri egyes számoknál.

Peti a dalszövegírásról elmondta, hogy a dallam és az ének egyszerre születik meg sokszor, gitározáskor. Az első kritikusa természetesen nővére. Van olyan is, amikor Dóri nem találja meg megát az elkészült dalban, ilyenkor ezt félreteszik.

Az est második felében a feldolgozások után meghallgathattuk a saját szerzeményeiket (többek közt Szerelmes dal, Álomfogó, Aranyom), amik főleg az érzelmekről szólnak, lágyabb vagy erősebb előadásban, de mindenképpen fülbemászó dalokról van szó.

A jövőbeli terveikről kérdezve elmondták, hogy több lehetőséget látnak az internetben – ezért szeretnék majd a YouTube csatornájukat bővíteni, céljuk több zenei fesztiválon fellépni (Hétrét Fesztivál, Művészetek Völgye), és természetesen egy saját lemezt kiadni. Petinek még van pár éve a továbbtanulás előtt, de mindenképp a zenével szeretne foglalkozni. Dóri is szeretné megtartani a zenét, de most a színészkedés az álma.

(Waldinger Dóri  írása)

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Az elmúlt egy év több változást is hozott András életében: Budapestre költözött párjával, elindult a felnőtté válás útján, ennek szépségeit és árnyoldalait ízlelgeti.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Ahogy mondja, kezd szervezettebb lenni, jobban a jelenre koncentrál.
András zene iránti szeretete már gyerekként elkezdődött, nagymamája volt az első zongoratanára, később gitározni is megtanult. Az együttesben való zenélésbe is hamar belecsöppent – az általános iskolai szárnypróbálgatásoktól a komolyabbakig.

A több fázison áteső Skicc, majd az Andersen meghalt, jelenleg a Manuphanktúra frontembere.
A vers és dalszövegírói munkássága is fontos az életében, ezen az estén inkább ez az elmélkedős, dalszerzős énje mutatkozott be.

Ami motiválja egyrészt, hogy a saját érzéseit, sérelmeit, problémáit ezáltal kiadja magából, másrészt szereti azt a gondolatot, hogy egy hallgatójának lehet, hogy egy szó, egy sor fog segíteni megérteni valamit magában, vagy elindítani benne egy folyamatot. A vers vagy dal írás nem megy könnyen számára – először megszületik egy dallam, utána jöhet a szöveg, de ez rengeteg változtatáson átmegy mire késznek nyilvánítható.

A készülő kislemezre még várnunk kell egy darabig, mert nehezen megy a kiválasztás folyamata. Ahogy András mondja, ez nem csak 3-4 szám, hanem az általa létrehozott nagy dal részletei, egy végtelenített dalfolyam egy-két kiragadott részlete.

Jelenleg a pesti élet nehézségei mellett a dalait tölti fel YouTubera, és tervben van a Facebook oldalának beüzemelése, ahol nem csak a dalait, hanem verseket, vagy novellákat is megosztana.
A jövőre vonatkozó terveiben szerepel a továbbtanulás, megtalálni azt a munkát, amivel szívesen foglalkozna később. Zenei téren biztos pont, hogy az Andersen meghal folytatódni fog, illetve szeretne akusztikus fellépéseket Budapesten.

Nagy álma pedig, hogy több városban összeverbuválna egy-egy bandát, akikkel időnként felléphetne. Szerinte így lehet a legtöbbet tanulni a zenélésről – ha egymást beavatják az apró trükkökbe.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Fotóimat ezúttal is a Bájolós beszámolóiról ismert Waldinger Dóri írása színesíti.

Bence humorral és alázattal mesélt a zenével való kapcsolatáról, a zenekara életéről. Egy mosolygós, vidám estét tudhattak maguk mögött, azok, akik ellátogattak a Berzsenyi Dániel Könyvtárba.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

A beszélgetést Nagy Éva könyvtárigazgató indította el, aki kiemelte, hogy fontosnak tartja ezt a programsorozatot a könyvtár életében, mivel egy új oldaláról mutatkozhat be a város egyik fő kulturális intézménye. Kiléphet az „unalmas könyvtár” sztereotípiából, hisz egy teljesen új réteget céloz meg: olyan fiatalokat vonz be, akik eddig még nem jártak könyvtárba. Boros Ferencnek külön megköszönte a munkáját ezért a rendhagyó kezdeményezéséért.

Németh Bence édesapja révén már gyerekkorában kapcsolatba került a zenével, aki citerán játszik. Bence korán elsajátította a hangszer kezelését és nyolc évesen már a Kármentő együttesben játszott édesapjával: igaz ekkor még csak sámliról érte fel az asztalt. A következő szerelem a hegedű volt, amire tíz évesen talált rá. Zenei iskolába járt, többször ment versenyezni is. 4. osztályos koráig a komoly- és népzene között egyensúlyozott, végül az utóbbihoz húzott a szíve.
Első zenekara az angol cali-punkot játszó White Shirt volt, ami a főiskolás évekig tartott. Bence ebben az időszakban kezdett el dalokat írni, három banda volt nagy hatással rá: Kispál és a Borz, a Quimby és a Hiperkarma. A magyar alternatív zene szeretete kezdett keveredni a gyerekkorából hozott klasszikus és népzenei motívumokkal, ennek szintézise a jelenlegi zenekara, a Karak.
Vasváron talált rá a jelenlegi együttese első tagjára – Németh Balázsra, aki azóta is a dobos.

Később kibővültek egy basszusgitárossal, Papp Gáborral. A trió az egyedi hangzás megteremtése érdekében egy brácsást keresett negyediknek, Kapiller Mátyás személyében találták meg. Sokáig ebben a felállásban zenéltek, a jelenlegi hangzás másfél éve teljesedett ki – Schüttönhelm Tibor Péterrel, aki tangóharmonikán játszik.
A Karak Zenekar először nagyobb közönségnek a szombathelyi Star(t) tehetségkutatón mutatkozott be, ahol 2011-ben a második helyet érték el.

A nevüket is ekkor választották, a koncepció az volt, hogy legyen valamilyen állatnév, a Vakondot elvetve egy spontán beszélgetésben ugrott be a híres róka neve.

Az este során több feldolgozást (az örökérvényű: Only You vagy akár a Csillag vagy fecske) és a már elkészült, de még ki nem adott Égig érő című album számait is hallhattuk Bence egyszálgitáros előadásában.

Ráadásként két dalt is megmutatott, amit még nem játszottak eddig sehol, az egyik egy félkész darab volt. Ez utóbbi érdekes betekintés nyújtott a dalszerzés gyakorlatába is.

Bence felelős a dalok írásáért, ahogy mondta erős az önkritikája – számos dalszöveg a kukába végzi, ezért nem egy termékeny dalszerző. Nála a dallam születik meg először, és utána kezd el hozzá szöveget írni. Egy nyugodt este, egy pohár bor és egy üres papírlap… ha túléli a másnapot a szöveg, akkor mehet a banda elé, amennyiben ők is rábólintanak, akkor elkezdődhet a munka.

A szövegei egyszerűen megérthetőek, nem szereti az öncélúan többértelmű szövegeket. Vannak visszatérő motívumai, pl.: az este, az évszakok változása, a kígyó – ami Vasvár egyik legendájára is utal. Alázattal áll a szövegíráshoz, ezért például a címadás sem egy könnyű dolog számára – azzal, valahogy kisajátítani véli a dalt.

Az első tehetségkutató után számos nagyobb fesztiválon (AlteRába, Savaria Történelmi Karnevál, Magyar Dal Napja) illetve a megye kisebb nagyobb településein felléptek már.

A fejlődés következő lépcsőfoka a saját album kiadása, ami már tavaly tavasszal elkészült, és az Égig érő címet viseli. Utána pedig a megyehatárt átlépve remélhetőleg az országban egyre többen megismerik a Karak Zenekar nevét.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Fotóimat Waldinger Dóra írása színesítette.

]]> https://przoli.blogin.hu/2016/02/11/bajos-bajolo-lutor-katalinnal/ Thu, 11 Feb 2016 20:52:13 +0000 http://przoli.blogin.hu/?p=6314 Bájos bájoló Lutor Katalinnal részletei...]]> A Berzsenyi Dániel Könyvtár csütörtök esti Bájoló programsorozatán ismét egy tehetséges fiatal mutatkozott be: Lutor Katalin (Mosoly) varázsolta el a közönséget a verseivel, mosolyával és egy saját dalával. Az est házigazdája Boros Ferenc volt.

Kata irodalomszerető környezetben nőtt fel, mégsem volt egyértelmű, hogy a továbbtanulásnál a magyar szakot választja.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Jelenleg a Nyugat-Magyarországi Egyetem magyar–angol szakos hallgatója, és szeretné édesanyja álmát megvalósítani: tanár lenni. Elmondta, hogy kezdetben az angol szak vonzotta, ám ma már inkább a magyar tanári pálya felé húz a szíve, és sok ötlete van, amivel megreformálná az irodalomoktatást. Ebben nagy szerepe van Fűzfa Balázs tanár úrnak is, akinek a nevéhez az élményközpontú irodalomtanítás fűződik.

Kata életében fontos szerepet töltenek be a versek: a klasszikus magyar versek előadásán túl, évek óta sajátokat is ír. Több kötetben is megjelentek versei, de nagy álma, egy saját kötet megjelentetése – már a címét is kitalálta (Napraforgó árnyékban), aminek a különlegessége lenne, hogy szeretteivel készíttetne illusztrációkat hozzá.

Szerinte a fiatalok közül sokan szeretnek olvasni, igénylik az irodalmat, ezt bizonyítja a közel egy éve alakult SEK Irodalmi Műhely is, aminek egyik alapító tagja. Elmondta, hogy több középiskolás is csatlakozott a műhelyhez, ahol egymás írásait (versek, novellák, sőt egy regény is készül) értékelik, beszélgetnek és segítik egymás munkáját.

Kata a slam poetry műfajába is belekóstolt, még a Magházban vett részt az első ilyen esten, aminek bezárása utána a szombathelyi slammerek a Pistonsba tették át a székhelyüket.
A fotózás is szenvedélyesen érdekli, a versírással ötvözve „képverseket” is készít – vagyis a verseiből kiragadott sorokat illeszt a hozzájuk illő fotókra.

A zene is fontos számára – kiskorában zongorázni, majd pár éve pedig autodidakta módon gitározni tanult. Az est zárásaként egy saját dallal búcsúzott a közönségtől.

Kata a Mosoly nevet már kislány korában kapta, nem véletlenül. Ma is sokszor találkozhatunk őszinte mosolyával erre arra. Ha az utcán kedvesen ránk mosolyog, ne feledjük azt viszonozni.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

A képeket Waldinger Dóra írása színesíti.