Az idei utolsó Bájoló programsorozat a Berzsenyi Dániel Könyvtárban egy visszatérő vendéggel zárult: Poócza Nonsense Andrással beszélgetett Boros Ferenc, aki az eltelt egy év változtatásairól és terveiről kérdezte a fiatal dalszerzőt, énekest.
Az elmúlt egy év több változást is hozott András életében: Budapestre költözött párjával, elindult a felnőtté válás útján, ennek szépségeit és árnyoldalait ízlelgeti.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
Ahogy mondja, kezd szervezettebb lenni, jobban a jelenre koncentrál.
András zene iránti szeretete már gyerekként elkezdődött, nagymamája volt az első zongoratanára, később gitározni is megtanult. Az együttesben való zenélésbe is hamar belecsöppent – az általános iskolai szárnypróbálgatásoktól a komolyabbakig.
A több fázison áteső Skicc, majd az Andersen meghalt, jelenleg a Manuphanktúra frontembere.
A vers és dalszövegírói munkássága is fontos az életében, ezen az estén inkább ez az elmélkedős, dalszerzős énje mutatkozott be.
Ami motiválja egyrészt, hogy a saját érzéseit, sérelmeit, problémáit ezáltal kiadja magából, másrészt szereti azt a gondolatot, hogy egy hallgatójának lehet, hogy egy szó, egy sor fog segíteni megérteni valamit magában, vagy elindítani benne egy folyamatot. A vers vagy dal írás nem megy könnyen számára – először megszületik egy dallam, utána jöhet a szöveg, de ez rengeteg változtatáson átmegy mire késznek nyilvánítható.
A készülő kislemezre még várnunk kell egy darabig, mert nehezen megy a kiválasztás folyamata. Ahogy András mondja, ez nem csak 3-4 szám, hanem az általa létrehozott nagy dal részletei, egy végtelenített dalfolyam egy-két kiragadott részlete.
Jelenleg a pesti élet nehézségei mellett a dalait tölti fel YouTubera, és tervben van a Facebook oldalának beüzemelése, ahol nem csak a dalait, hanem verseket, vagy novellákat is megosztana.
A jövőre vonatkozó terveiben szerepel a továbbtanulás, megtalálni azt a munkát, amivel szívesen foglalkozna később. Zenei téren biztos pont, hogy az Andersen meghal folytatódni fog, illetve szeretne akusztikus fellépéseket Budapesten.
Nagy álma pedig, hogy több városban összeverbuválna egy-egy bandát, akikkel időnként felléphetne. Szerinte így lehet a legtöbbet tanulni a zenélésről – ha egymást beavatják az apró trükkökbe.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
Fotóimat ezúttal is a Bájolós beszámolóiról ismert Waldinger Dóri írása színesíti.